Bemutatkozás

A botépítés és a pergetés egy életforma, mely szorosan  összefonódik és elválaszthatatlan egymástól. 10 éves korom óta vagyok rabja a horgászatnak és botoknak. Örök kritikus lévén, mindig a tökéletes botot kutattam, így állandóan adtam-vettem őket, már egészen fiatalon.

Miután parti horgász voltam, a távdobás mindig elsődleges szempont volt számomra, így már 16 évesen nekiestem az első lazacozó botom átgyűrűzésének, melyen valahogy éreztem a helytelen gyűrű kiosztást és csodák-csodájára, szemre olyan jól sikerült, hogy a Rapala J11-et irgalmatlan távolságra tudtam dobni, pontosan a Látóképi-tározó túloldali nádfala elé, ahonnan, anno, 2004-től, sorra fogtam a fekete sügéreket. Itt kezdődött az egész.

Nem az a fajta botépítő vagyok aki, egyfajta művészetként értelmezi e mesterséget, és horgászat helyett meseszép műalkotásokat készít, ellenben aki állandóan a vízen van, arra törekedve, hogy minél több halat fogjon, melynek elengedhetetlen kelléke az adott szituációhoz legmegfelelőbb bot. Számomra a jó bot pontosan úgy működik, mint ahogyan annak kell, kompromisszumok nélkül.

Egy bot nem attól lesz jó, hogy mennyi díszítő elem található rajta, nem beszélve arról, hogy minden, ami fölösleges, az csak extra súlyt ad a botnak, és butítja azt. Ebből adódóan a klasszikus irányvonalat képviselem, de nyitott vagyok minden újra, ami funkcionálisan és kinézetileg jobbá, szebbé tehet egy botot!

Tisztelettel,

Puskás Máté aka. Rodbuilder Mate